Egy ókori görög legenda szerint egy pásztor véletlenül fedezte fel a magnetitot, amelynek irányító tulajdonsága az elsődleges navigációhoz vezetett. Ma a mágneses lebegtetés technológiája a mágnesek egyik leglenyűgözőbb alkalmazása, amely súrlódásmentes, nagy sebességű szállításról híres.
Az 1800-as években megfogalmazott Earnshaw-tétel kimondta, hogy az állandó mágnesekkel nem lehet stabil lebegést elérni, de a feltalálók leküzdötték ezt a korlátot: 1912-ben Émile Bachelet szabadalmaztatott egy mágneses lebegtetésű közlekedési eszközt, és húsz évvel később Walter Kemper épített egy prototípust. Az első kereskedelmi mágneses lebegtetésű járat 1984-ben indult Nagy-Britanniában; ma Kínában, Dél-Koreában és Japánban is üzemel, akár 435 km/h-s sebességet is elérve, bár magas költsége továbbra is hátrány.
A mágneslebegés két típusból áll: Elektromágneses Lebegés (EMS), amely elektromágneseket használ a pálya felé vonzásra, és Elektrodinamikus Lebegés (EDS), amely szupravezető taszításon alapul. Emellett a mágneslebegős csapágyak energiahatékonyak és karbantartás-mentesek. A technológiát űrsiklók indítására is vizsgálják, olyan projektekkel, mint a StarTram, amelynek célja az űrindítások költségeinek drasztikus csökkentése.
EN
